A Fájdalmas Szűzanya templom története

Miután Báthory István erdélyi fejedelem visszavásárolta és a jezsuiták kezelésére bízta a kolozsmonostori bencés apátságot, a Szent Benedek kolostor romjaiból kastélyt építtetett, benne kápolnával a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. Ide költöztek 1579-ben a jezsuiták.
    A „Báthori-házban” 1902-ig kapott otthont a Fájdalmas Szűzanya kápolna. Mivel az épület már 1894-ben a Gazdasági Akadémia tulajdonába ment át, 1902-ben a kápolnát is felszámolták, és Kolin István szentszéki tanácsos, akkori plébános a „Báthori-házzal” szemben építtette fel a Fájdalmas Szűzanya kápolnát, plébániaházzal együtt: „a kolozsmonostori parochia újabb szervezése, illetve a tévútra vezetés utáni revindikáció nagy munkájában s a plébánia-templom- és hivatalnak a magyar kir. gazdasági tanintézet és nem régiben épült római katolikus iskola szomszédságában s a két víz közi nagy tömegben lakó hívek lelki java érdekében, a régi központban való fenntartására magas akaratukat érvényesítették gr. Majláth Gusztáv Károly püspök urunk, báró Jósika Samu, gr. Kornis Viktor főurak, stb. Nekik köszönhető, hogy minden cél nélkül, sőt a katolicizmus róvására már-már a város végére kitelepíteni szándékolt plébánia-templom és plébánia-hivatal a központban nyert – bár kicsiny, de a hitélet érdekében nagy, felbecsülhetetlen – állandó fennmaradást. Az új plébánia-templom felszentelésének szent szertartását székhelyi gr. Majláth Gusztáv Károly püspök urunk 1902. jún. 14-én végezte.”
    A környék fokozatos népességnövekedése miatt 1942-ben a kápolna szentélyrészét lebontották, és szélesebb, tágasabb hajót építettek a helyére újabb, félkörívű apszissal. A templom befogadóképessége ezzel 260-ról 1000-re növekedett. Az alapkőszentelést (1941. augusztus 3.) Sándor Imre püspöki helynök végezte, ünnepi beszédet Veres Ernő szentszéki tanácsos mondott.
    Az átépítés nyomán a templomtér födéme felemás lett (a ma is meglevő, gerendaszerkezetű, lécezett födém még a régi kápolnáé), illetőleg a templom közepén keresztben a padlózat szintkülönbsége is jelzi az egykori kápolna és az 1942-ben hozzáépített rész határvonalát. Az 1942-es bővítés során eredetileg a templom keleti oldalán építettek volna négyszög-alaprajzú sekrestyét, ettől azonban – a jobb helykihasználás érdekében – eltekintettek, s a templom sekrestyéjét a paravánszerű, vékony falú szentélyzáródás – vagyis a jelenlegi állapotában az oltár – mögött alakították ki. 
    A művészien szép Nagyboldogasszony-oltárt Bíró János, a Szent Mihály templom plébánosa rendelte, s egy tiroli asztalos, illetőleg a Szent Mihály templom barokk faragványait elkészítő Anton Schuchbauer szobrászművész kivitelezte. Az oltár költségeinek nagyrészét Gyulaffi László erdélyi kancellár és veje, Eszterházy Dániel fedezte (a Mária-korona fölött ezért látható a Gyulaffi család címere). Az oltár azt a jelenetet ábrázolja, amint a felhők között égbe szálló Istenanyát az angyaloktól és szentektől körülvett Szentháromság fogadja. A Nagyboldogasszonyt jobbról Nagy Szent Gergely pápa, Szent Ágoston püspök, balról Szent Jeromos és Szent Ambrus veszi körül. Az oltár stílusában sem, méreteiben sem illeszkedik harmonikusan a templomegészhez. Az 1942-bes bővítést követően került csak ide, részint a Mária-tisztelet okán – jól lehet a templom titulusa a Fájdalmas Anya, a Nagyboldogasszony-oltár ezért inkább a Kálvária-templom része lehetne-, részint a Szent Mihály templom belső terének átalakítása során „kikerült” oltárépítmény művészi értéke miatt.
    A templom titulusára utaló „oltárkép” a nyugati fal mellett kapott helyet. Festőjéről nem maradt fenn adat. A Mária arcán tükröződő kifejezés a festő meggyőződését is sugallja: Krisztus kereszthalálára az egész emberiség üdvösségéért került sor, így e kínhalálnak egyetemes értéke és értelme volt.
    A templombelső keleti falánál látható Jézus szíve szobrot – akárcsak az előtérben álló festett Mária- és Szent József szobrokat Vágó Gábor belényesi szobrászművész készítette, valószínűleg az 1930-as évek végén. A Jézus Szíve-tisztelet a plébánia múltjának fontos eleme: kivált a jesuiták hatására a 20. század első felében volt meghatározó. Vágó Gábor – Majláth Gusztáv Károly püspök előterjesztésére – gazdag egyházművészeti munkásságáért 1934-ben arany érdemkeresztet kapott a Vatikánban.
    A templom nyolcregiszteres mechanikus orgonáját 1872-ben Wilhelm Hörbiger készítette a szászszentiványi lutheránus templom számára. A kolozsmonostori egyházközség 1992-ben vásárolta meg.